May 10, 2016

BARK-kinek? Beszámoló Jakó Lászlótól

Szenvedélyes pergető horgász vagyok, ezt talán már sokan tudják rólam. Élvezettel járom a vizek partjait, cserkelek, talpalok hosszú órákon és kilométereken át.Aki az én utamat járja, az tudja, milyen kihívás egy patakon, kisebb folyón a szemközti fák ágai alá hinteni a csalit, hogy kicsalogassuk az alant rejtőző domolykót, csukát, vagy harcsát.


Avagy a meredek partoldalon kúszó szederindák tövéhez csobbantani a wobblert, hogy az óvatos balint a beeső hanggal csípjük meg. S ha 10 centivel rövidebb a dobás, nincs hal. Ha 10 centivel hosszabb, nincs csali… Épp ezért vallom, csónakból az igazi!
 
 
Ne is említsünk olyan vizeket, mint a Tisza-tó, a nagyobb folyóink, vagy a termetesebb kavicsbánya-tavak. Partról is lehet, persze… de a hasznos területnek ezrelékét sem tudjuk bejárni, megvallatni. Na és, ugye, mi van a nádassal sűrűn benőtt csatornákkal? Hosszú kilométereken át nem találni a parton olyan helyet, ahol kedvünkre dobálhatnánk, holott általában tele vannak hallal. Egy igazi pergető tehát csónakot használ, ahol tud!
 
 
Ámbár, lényeges kérdés, hogy milyet? Vannak ugye a tiszai ladikok. Nem mondom, kényelmes és a végletekig pakolható mind. Ideális választás. Már amennyiben van a közelünkben kikötő. És van pénzünk. Mert a kikötői díjat azért nem árt fizetni. Na meg, időnként átkenni valami drága löttyel, amitől nem korhad, nem ereszti át a vizet. És kifejezetten akkor vesszük jó hasznát, ha csupán egyetlen folyószakaszt szeretnénk bejárni. Ellenkező esetben ugyanis annyit ér, mint erdőtűzre a mókus pisi. Mert azt mozgatni, utaztatni, vízre tenni, hát… hamarabb forgatnak pornófilmet a Vatikánban, mint hogy engem ilyenre havonta akár egyszer is rá lehessen venni!
 
Egyéb csónakokat is láttam már. Üvegszálas, általában két evezős. Tudják, az a jóféle, andalgós, szerelmeseknek való kis romantikus tekenő. Na, pont arra való és semmi egyébre. Labilis, kényelmetlen, s a legenyhébb szellő úgy eltolja, mint Dezső bá’ a legközelebbi biciklit a kocsma előtt. Nem utolsó sorban, igencsak sérülékeny. Isten megőrizzen attól, hogy valaki félgázzal ráfusson egy komolyabb csökre. Ja, hogy a legtöbbre motort sem lehet szerelni? Hát, ez az…!
 
Nemrégiben találkoztam a Bark csónakok egyik családtagjával, Fülöp Norbi barátom jóvoltából. Épp egy újdonsült, ám annál legendásabb hírű tóra invitált, ahol – bár a nagy pontyoké a főszerep – temérdek süllő és csuka fogható. Úgy terveztük, hogy utánajárunk a híreknek, mert, ahogy mondani szokás, ha a híreknek csak fele igaz, akkor is piszok jó víz lehet a Carp&Carp horgásztó Hejőkeresztúr határán. 
 
Először csodálkoztam is egy pillanatra, amikor szóba került a csónak, s Norbi megemlítette, hogy hoz egyet. Úgy emlékeztem, van a tavon, lehet bérelni is, de ha ragaszkodik hozzá… bánom is én, hadd bajlódjon – gondoltam, s nem is forszíroztam a dolgot. 
Másnap, amikor beszálltam a kocsijába, csodálkozva kérdeztem:
 
- És a csónak?
- Hoztam – felelte mintegy mellékesen, s maga mögé bökött. 
 
Na, megint egy francos gumicsónakban fogok meggebedni egész délelőtt – gondoltam csüggedve, s eszembe jutott, amikor Muntyán Csabival a Nyugati főcsatornán egy frissen kilyukadt szocreál lélekvesztőben kínlódtunk. Nem mondom, fogtunk csukákat is elég szépen. Csak amikor fel sem állhatsz, félig hanyatt fekve dobálsz, s hárompercenként fújni kell a friss lyuk miatt, hát… Néha eszembe jutott, hogy „Csabikám, anyád szüljön sünt!”
 
Szóval, eleinte aggódtam, hogy miképp fogunk pergetni egy olyan csónakból, ami simán elfér egy csomagtérben. Ülve sem szeretek dobálni, s nem is értem azokat, akik nem állnak fel a pergetéshez. Nem is lehet tisztességesen vezetni a csalit, irányítani a dobást, figyelni a vizet. Egy magára valamit adó pergető igenis állva horgászik!
 
Kételyeim azonban hamar elmúltak. Érkezés után alig 10 perccel máris vízen volt a BT 310 merev padlóval. Norbi simán felfújta, behelyezte a merevítő lapokat, rá a 30 librás motort és már szántottuk is a vizet. Olyan pikk-pakk ment a művelet, hogy egy tetőcsomagtartón utaztatott műanyag lélekvesztő levétele és vízre tétele sem lett volna sokkal rövidebb idő. Ez utóbbit pedig nem hiszem, hogy bárki a hóna alá csapja és felszalad vele a nyolcadikra…
 
Hangulatos kis nádszegéllyel övezett sarok mellett állunk meg csendesen. A szél sem fúj, nesztelenül érkezünk, s csakhamar egy jó csuka éhezik meg a támolygóra. Alig kellett rá várni pár percet, máris gyönyörködhettünk a táncában, amit alattunk, a kristálytiszta vízben lejtett. Már a látvány is fokozta bennünk a horgászlázat, ami amúgy is heves lánggal égett. Hát még, amikor a másodikat is csónakba emeltük! Hamar kiderült, hogy a legendáknak van alapja, itt csakugyan akad pergetni való préda, s nem is az aprajából!
 
 
Kissé feltámadt a szél időközben, így a déli oldalra húzódtunk, ahol a hullámok szinte egyáltalán nem zavartak. Rövid idő alatt rájöttünk, hogy a partszélen, a melegedő vízben kell keresnünk őket, ezért nem is nagyon mozdultunk el a szélvíztől. A faházak melletti szakaszok adták a legtöbb kapást, ezért igyekeztünk azokat a részeket vallatni. Simán, kényelmesen felálltunk egymás mellett és úgy feledkeztünk bele a dobálásba. Norbi körforgója egész jól dolgozott, már a harmadik krokodolpofájút táncoltatta.
 
 
Én egyre a támolygót erőltettem, s – bár néhány gyanús pöccintést tapasztaltam ugyan – de jobbára csak a fotózás és a gratuláció maradt a reszortom.
 
Ámbár cseppet sem bántam, olyan jó volt látni a srác örömét. Ő ugyanis, bevallása szerint még sosem fogott csónakból pergetve ragadozót. Végtére is, inkább feederes horgász, de a jelek szerint ez a műfaj is igen jól megy neki. 
 
 
Újabb megálló, újabb csuka. Aztán egy jobbacska balin is. Ha fogadni kellett volna, hogy ennyire áttetsző vízben, drót előkén kínált körforgóra, rutintalan kéz által vezetve fog-e jönni balin, bevallom, nem tettem volna rá pénzt! Ritka ám az ilyen fogás, mint a fehér Zorro! 
 
 
Remek délelőttöt zártunk. Igazából alig 2 órányi időnk volt, de azt pazarul kihasználtuk. Csodaszép vízen adózhattunk a pergetésnek, s a csónak is tökéletesen megfelelt erre a célra. Nem túl nagy, ám két ember számára bőségesen elegendő. Nem billeg, kényelmes, stabil állás adódik benne, simán ki lehet fárasztani akár egyszerre két halat is, a termetesebbjéből. 30 librás motorral is csudajól halad, abszolút meg voltam elégedve vele. A halak pedig… Le a kalappal az itteni halbőség előtt. Mi több, amikor összepakoltunk, a tógazda egyre csak sajnálkozott, hogy a süllőket meg sem próbáltuk. Állítása szerint, ha csukából ennyi jött, süllőből akár tíznél többet is megcsíphettünk volna. És még talán sügért is, hiszen abból is akad szép számmal. Na, de sebaj, majd legközelebb! Akkor talán egy lamellás aljút is letesztelhetek!
 
Szerző: Jakó László
 
 

További hírek:

Sep 2, 2017

VII. BARK.HU Tiszalúci Pergető Kupa 2017.

by Bark Kapitány

A versenyre nevezni 2017. augusztus 28.-án 00:00 órától 2017. szeptember 28.-án 24:00 óráig lehet.

Részletek

May 31, 2016

Nyerteseink beszámolója az Árpád-hegyi horgásztóról

by Bark Kapitány

Májusi nyereményjátékunk keretén belül nyertesünk másod magával az Árpád-hegyi horgásztó szigetén horgászhatott május utolsó hétvégéjén! A hétvégéről készült beszámoló is.

Részletek

Apr 10, 2016

Új modellel bővült a BST csapat flottája!

by Bark Kapitány

Az elmúlt évben, köszönhetően a BARK BT 310 típusú gumicsónaknak sok új horgászkalandban volt részünk. A kíváncsiság hajtott minket kipróbálni egy másik modellt is.

Részletek

Feb 1, 2016

Erdei P. (BST) beszámolója első BARK-os horgászatáról

by Bark Kapitány

Az elmúlt évekhez hasonlóan a hidegvízi süllőzés mellett néhány alkalmat a harcsák megtalálására és megfogására szánunk. Ezek a horgászatok főleg arról szóltak, hogy a kikötőben lévő fa csónakkal és a rajta található 5 LE motorral 1-2 órát csónakáztunk nem kifejezetten kellemes időben a kiszemelt helyhez, melyek általában mély gödrök vagy meredek kövezések voltak. Ezek a hosszú utak sajnos az amúgy is szűkös, horgászatra szánt időnkből vett el értékes órákat.

Részletek